Hogy a pályaválasztás nem pusztán egyetlen nagy döntés, hanem egy összetett folyamat, már az előző cikkünkben részletesen bemutatta Dallos Csilla pályaválasztási- és karriertanácsadó. A szakértőt most arról kérdeztük, hogy mindez mit jelent a diákok szemszögéből? Sokan csak akkor kezdenek komolyabban a továbbtanulásra figyelni, amikor már közeledik az egyetemi jelentkezés határideje. Ilyenkor viszont egyszerre jelenik meg a döntés súlya, a külső elvárások és a rengeteg információ. Jó hír, hogy annál nyugodtabb lehet ez a folyamat, minél korábban elkezdünk foglalkozni a témával és nem hagyjuk az utolsó pillanatra.

Sokan az egyetemi jelentkezéssel azonosítják a pályaválasztást. Mikor érdemes valójában elkezdeni gondolkodni rajta?

A pályaválasztásnak nincs egyetlen szezonja, de vannak időszakok, amikor természetesen fókuszba kerül. Ilyen a középiskola kiválasztása, a fakultációválasztás, az emelt érettségi tárgyak eldöntése, a nyílt napok időszaka vagy a jelentkezés előtti hónapok.

A gondolkodást már viszonylag korán érdemes elkezdeni. Szakképzésbe készülőknél ez az idő általános iskola 8. osztályára, gimnazistáknál a 10. évfolyamra tehető. Viszont ne felejtsük, hogy létezik felnőttkori pályaválasztás is, amikor valaki egy számára új foglalkozás felé fordul.

Egy hosszabb, sokszor éveken átívelő folyamatról beszélünk. Meg lehet határozni az egyes állomásokat, hogy melyik életkorban mire érdemes figyelni?

Nagy vonalakban igen. A középiskola elején még nem a konkrét szakválasztás a legfontosabb, hanem az önismeret, az érdeklődés feltérképezése, a saját tapasztalat, élmény gyűjtése minél több területen. Milyen feladatoknál, tevékenységeknél érez flowt? Mely tantárgyakhoz kapcsolódik könnyebben a diák? Inkább emberekkel szeret foglalkozni vagy elmélyült, önálló munkában erős?

A 10. évfolyam környékén már stratégiaibb kérdések kerülnek elő: milyen fakultációt válasszon, miből érdemes emelt érettségit tenni, milyen irányok nyílnak meg ezekkel. Ezen a ponton még több pályairány is szóba jöhet, nem kell egyre leszűkítenünk. A 11–12. évfolyamon pedig jöhet a még konkrétabb tájékozódás: foglalkozások, ehhez vezető egyetemi szakok, követelmények, képzési tartalmak, intézmények közötti különbségek. Itt már egy-két konkrét pályára fókuszálunk, azokhoz keressük meg a legideálisabb képzési utat.

A pályaválasztás kérdése mekkora nyomást jelent a diákoknak, hogyan élik meg ezt az időszakot a végzősök?

Nagy nyomást. Sok végzős úgy érzi, most kellene eldöntenie valamit, ami hosszú évekre meghatározza az életét. Közben ott vannak a szülői vélemények, a tanári visszajelzések, az osztálytársak tervei és az is, hogy a közösségi médiában mindenki sokkal határozottabbnak tűnik, mint amilyen valójában. A bizonytalanság ezért teljesen természetes. Azt látom, hogy amint körvonalazódnak az irányok, nő a diákokban a magabiztosság, látják a célt, motiváltak lesznek a tanulásban. Megkönnyebbülnek.

Honnan tud egy diák megfelelő segítséget, hiteles információkat kapni?

Először is a hivatalos forrásokból: egyetemi oldalak, felvételi követelmények, felvi.hu, nyílt napok, szakleírások. Ezek adják az alapot. Emellett nagyon sokat számítanak a személyes beszélgetések is: tanárokkal, pályaválasztási tanácsadóval, egyetemistákkal vagy olyan szakemberekkel, akik már az adott területen dolgoznak. Ha van rá lehetőség, érdemes nyári munka, önkéntes munka keretében belekóstolni a választott irányba. Létezik a job shadowing kifejezés, amikor beáll egy az adott foglalkozásban dolgozó szakember mögé, és követi egy napon keresztül mindenhova. Így testközelből lát bele a munkájába és el tudja utána dönteni, mennyire tudja saját magának elképzelni, mi tetszett benne és mi nem. Használható a mesterséges intelligencia is, de azokat ne hiteles információforrásnak tekintsük; mindig le kell ellenőrizni az adatokat.

Az is fontos kérdés, hogy hogyan lehet jól eligazodni a rengeteg begyűjtött információ között? Mire érdemes figyelni?

Ma a diákok nem információhiánnyal küzdenek, hanem azzal, hogy túl sok mindent látnak egyszerre. Rövid videók, rangsorok, vélemények, „jövő szakmái” típusú tartalmak. Ezek között van hasznos, de könnyű elveszni bennük.

Én mindig azt javaslom, hogy három szempontot figyeljenek egyszerre: önismeret, képzések, munkaerőpiaci realitás. Vagyis ne csak azt nézzék, hogy tetszik-e egy szak, hanem azt is, hogy illik-e hozzájuk és mit jelent a gyakorlatban. Érdemes listázni, összehasonlítani, kérdéseket felírni. Beszélni olyan diákokkal, akik jelenleg azon a szakon tanulnak.

Az AI ma már a fiatalok eszköztárának része. A pályaválasztás során mire érdemes használni, és mire nem alkalmas?

Az AI jól használható információgyűjtésre foglalkozásokról, rendszerezésre, szakok összehasonlítására, ötletelésre. Nagyon sokat számít a jó promptolás.

Amire viszont nem alkalmas, az a 100% hiteles információk lekérése, a döntés meghozatala a diák helyett. Az AI-jal való beszélgetés félremehet, hiszen nem ismer minden szükséges belső információt a diákról, nem látja a családi hátteret, a belső bizonytalanságokat.

Volt olyanra is példa a praxisomban, hogy a diák rendszeresen beszélgetett az AI-jal a pályaválasztással kapcsolatban, csak éppen a legfontosabbat nem mondta neki, hogy érdekli a biológia. Csodálkozott, hogy utána olyan szakokat javasolt, amelyek nem igazán tetszettek neki.

Én ezért az AI-ra kizárólag kiegészítő eszközként tekintek. Segíthet jobb kérdéseket feltenni, több aspektusból megvilágítani dolgokat, de a valódi döntést nem veszi le a fiatal válláról.

Mi történik abban az esetben, ha például egy diáknak volt egy nagyon határozott elképzelése, de időközben ez megváltozott?

Ez nagyon gyakori és nem kell tőle megijedni. Sokszor épp azt mutatja, hogy a diák közben többet tudott meg önmagáról vagy a választott irányról. Lehet, hogy valami kívülről vonzónak tűnt, de később kiderült, hogy a hétköznapi valósága már kevésbé illik hozzá. A döntés módosítása lehetséges, de legyen megalapozott. Azt kell megnézni pontosan, hogyan tudja a diák elérni az új célját. Volt olyanra példa, hogy a rosszul megválasztott alapképzés után a tanácsadás során találtunk egy neki való mesterképzést, arra jelentkezett, és ezzel „helyére került”.

Cikksorozatunk következő részében onnan folytatjuk, hogy a szülők hogyan tudnak jól bekapcsolódni ebbe a folyamatba. Miben segíthetnek, és mikor növelik akaratlanul is a nyomást a diákon.