A pályaválasztásról sokszor úgy beszélünk, mintha kizárólag a diák dolga lenne. Valójában ez a család életében is fontos időszak: kérdésekkel, bizonytalansággal, sok beszélgetéssel és olykor feszültséggel együtt. A szakértő azt mondja: a szülő szerepe ebben nem az, hogy ő hozza meg a döntést, hanem az, hogy biztonságot, figyelmet és jó keretet adjon hozzá. Dallos Csilla pályaválasztási- és karrier-tanácsadóval beszélgettünk.

A pályaválasztás tipikusan olyan kérdés, amelyet a család együtt beszél át. Ez milyen pluszt tud adni a gyermeknek?

Nagyon sokat. Egy jól jelen lévő szülő egyszerre adhat biztonságot és valóságtükröt. Gyakran ő az, aki hosszabb idő óta látja, miben erős a gyermeke, milyen helyzetekben lelkesedik igazán, és mi az, ami inkább csak kívülről tűnik vonzónak.

A családi beszélgetések azért is fontosak, mert a pályaválasztás ritkán csak szakválasztás. Benne van az önállósodás, a jövőtől való félelem, a megfelelési kényszer, sőt sokszor az is, hogy a fiatal először érzi igazán: most már neki kell döntenie valami jelentős dologban. Ha otthon lehet erről nyugodtan beszélni, az már önmagában sokat segít. Biztonságban érzi magát, nincs egyedül.

Mikor érdemes elkezdeni otthon beszélgetni a pályaorientációról?

Már a középiskola elejétől hasznos, ha a szülő figyeli, mi érdekli a gyermekét, milyen helyzetekben van sikerélménye, milyen tantárgyakhoz vagy tevékenységekhez kapcsolódik szívesen és ezekre rákérdez.

Itt nem nagy, ünnepélyes beszélgetésekre kell gondolni, sokkal inkább természetes helyzetekben feltett kérdésekre. Mi tetszett egy programban? Mi nem? Mivel kapcsolatban nézel videókat? Mit szeretsz a legjobban ebben a tevékenységben? Beszélgessünk vele foglalkozásokról, amiket ismerünk, szakterületekről, amelyekbe belelátunk. De nem kell, hogy folyamatosan a pályaválasztás legyen a téma, mert ezt nyomásként fogja megélni.

Amikor már megszületik egy konkrét elképzelés, szülőként hol, milyen pontokon érdemes bekapcsolódni?

Ott, ahol a fiatalnak még szüksége van kapaszkodóra. Például az információk rendszerezésében, a határidők követésében, a szakok és intézmények összehasonlításában, a nyílt napok megszervezésében. Segítsük a célhoz vezető konkrét út feltérképezésében. Vannak, akik nagyon önállóak és mindent egyedül intéznek, míg másoknak nagyobb szükségük van a szülői támogatásra.

A felsőoktatási jelentkezést hosszú folyamat előzi meg: érdeklődés, fakultáció, emelt érettségi, intézményválasztás. Hogyan lehet ebben segítően támogatni a gyermeket?

Fontos, hogy ne a gyermek helyett döntsünk, hanem segítsünk kérdéseket feltenni. A szülő jól ismeri a gyermekét, már jelentős gyakorlati, élet- és munkatapasztalata, sőt releváns kapcsolatrendszere is van és könnyebben boldogul az adminisztrációs feladatokkal. Figyelje a gyermekét, ahol kell, hagyjon neki önállóságot, de ahol szükséges, ott lépjen be, segítse. Ahhoz, hogy megfelelően támogathassa, a szülőnek is tisztán kell látnia a fakultációválasztás, az érettségi, az egyetemi felvételi témájában.

A lelki támogatás legalább ilyen fontos. Mire érdemes odafigyelni?

Ez érzelmileg egy megterhelő időszak. Sok diák kívülről határozottnak tűnik, közben belül tele van kérdésekkel. Ilyenkor a szülő sokat segít azzal, ha nem rögtön megoldani akar helyette, hanem meghallgatni őt.

A lelki támogatás eszközei a figyelem, a türelem, a reális biztatás, a felesleges nyomás csökkentése. Sokszor az a legnagyobb segítség, ha a gyermek érzi: lehet bizonytalan, lehet kérdezni, és nem attól értékes, hogy milyen gyorsan jut kész válaszra. A serdülőkorban nem mindig van kedvük a fiataloknak a szülőkkel beszélgetni. Ha eljön az idő és szeretnék, akkor nyújtsunk nekik erre lehetőséget. Nyugodt, biztonságos környezetben mondhassa el, milyen kérdések, érzések, kételyek vannak benne.

Melyek a leggyakoribb hibák, amelyeket szülőként érdemes elkerülni?

Az egyik a túlzott kontroll. Amikor a szülő jó szándékkal ugyan, de annyira erősen irányít, hogy a gyermek saját gondolkodása háttérbe szorul. Ugyanilyen káros az összehasonlítgatás. „Más már tudja, merre megy.” „A testvéred ennyi idősen határozottabb volt.” Ezek nem segítenek, inkább szorongást keltenek. Nehéz helyzetet teremt az is, amikor a szülő a saját meg nem valósult álmait vetíti rá a gyermekére. A pályaválasztás akkor tud jól működni, ha a fiatal saját irányát keresi, nem valaki más be nem teljesült tervét viszi tovább.

Mennyire önállóak ma a továbbtanulás előtt álló diákok? Igénylik-e, hogy a szülők velük legyenek például nyílt napokon, pályaorientációs rendezvényeken?

Ez nagyon eltérő. Sok fiatal gyorsan és ügyesen gyűjt információt a digitális térben, de ettől még nem biztos, hogy döntési helyzetben is magabiztos. Gyakran látom, hogy egyszerre szeretne önálló lenni, és közben megnyugtatja, ha a szülő ott van mellette.

Nyílt napokon és pályaorientációs programokon is ez a kettősség jelenik meg. Van, aki kifejezetten igényli a szülő jelenlétét, más inkább mindenhova egyedül vagy a barátaival megy. Nincs egyetlen jó megoldás. Inkább azt érdemes érzékelni, mire van szüksége az adott fiatalnak.

A továbbtanulás az önállósodás kezdete is. Hogyan lehet erre felkészíteni a gyermeket?

Úgy, ha nemcsak a felvételire készítjük fel, hanem az önállóbb életre is. Az egyetemi időszakban sokszor nem a tanulmányok okozzák az első nehézséget, hanem a mindennapi működés: időbeosztás, felelősségvállalás, ügyintézés, adminisztráció, rutinok kialakítása. Ha elköltözik otthonról kollégiumba, albérletbe, akkor saját magának kell bevásárolni, főzni, takarítani, sőt, a pénzt beosztani. Ha ezekre már korábban megtanítjuk, engedjük, hogy a középiskola alatt már próbálkozzon, csinálja, az nagy segítség és biztonságot fog neki nyújtani.

A pályaválasztás idején a szülő szerepe nem kisebb vagy nagyobb, hanem más, mint korábban. Kevésbé irányító, inkább kísérő. Ha tud figyelni, kérdezni, visszajelezni és közben teret hagyni, azzal valódi támaszt adhat a gyermekének egy érzékeny és fontos életszakaszban.

A cikksorozat következő részében a pedagógusok nézőpontjából folytatjuk a témát: hogyan és mivel tudják ők támogatni a diákot a pályaválasztás időszakában.